Legyen szép napotok!
A divat iránti érdeklődésem, csodálatom, kislány koromban kezdődött, amikor varrónőhöz jártunk.
A diktatúra idejében, mindig mindenkinek volt varrónője, virágzott a méretszabászat, nem volt megfizethetetlen és a maga nemében egyedi volt az a ruha amit tervezett. A legjobban a próbákat szerettem, mert akkor már lehetett valamit sejteni milyen is lesz, hogyan áll. Nem beszélve a szebbnél szebb, puha, finom tapintású anyagmaradékokról. Próba után választhattam néhány véget, "foncsikát"a babáimnak.
Ez teljesen megváltozott tinédzser koromba, már nem akartam a varrónőket, a habos babos, csini ruhákat, nem akartam különb lenni a többieknél, kockás ingbe jártam és farmerbe, utáltam a csini ruhákat, lázadtam minden ellen, ami ellentétben állt az akkori gondolkodásommal, az életfilozófiámmal. Varrni akkor tanultam meg amikor a fiam megszületett, pedig előtte lett volna lehetőségem többször is.
Aztán az évek hosszú során Indián keresztül vezetett vissza az út a divathoz. India után először a ruháimat kezdtem el díszíteni gyöngyökkel, filterekkel, csak hogy csillogjon és ragyogjon. Aztán kezdtem el ékszereket készíteni, ennek lassan húsz éve lesz.
Úgy hozta a sors, hogy két éve elkezdtem divatbemutatókra járni. Azóta figyelek, szemlélődök és gyűjtöm a gondolataimat a véleményemet. Ezért hoztam létre ezt a blogot hogy megosszam veletek. Szeretném, ha lenne köztünk kommunikáció, írjatok, kérdezzetek. Várom szeretettel!
Ps: Azért nem lettem divattervező, mert nem tudtam rajzolni.
A divat iránti érdeklődésem, csodálatom, kislány koromban kezdődött, amikor varrónőhöz jártunk.
A diktatúra idejében, mindig mindenkinek volt varrónője, virágzott a méretszabászat, nem volt megfizethetetlen és a maga nemében egyedi volt az a ruha amit tervezett. A legjobban a próbákat szerettem, mert akkor már lehetett valamit sejteni milyen is lesz, hogyan áll. Nem beszélve a szebbnél szebb, puha, finom tapintású anyagmaradékokról. Próba után választhattam néhány véget, "foncsikát"a babáimnak.
Ez teljesen megváltozott tinédzser koromba, már nem akartam a varrónőket, a habos babos, csini ruhákat, nem akartam különb lenni a többieknél, kockás ingbe jártam és farmerbe, utáltam a csini ruhákat, lázadtam minden ellen, ami ellentétben állt az akkori gondolkodásommal, az életfilozófiámmal. Varrni akkor tanultam meg amikor a fiam megszületett, pedig előtte lett volna lehetőségem többször is.
Aztán az évek hosszú során Indián keresztül vezetett vissza az út a divathoz. India után először a ruháimat kezdtem el díszíteni gyöngyökkel, filterekkel, csak hogy csillogjon és ragyogjon. Aztán kezdtem el ékszereket készíteni, ennek lassan húsz éve lesz.
Úgy hozta a sors, hogy két éve elkezdtem divatbemutatókra járni. Azóta figyelek, szemlélődök és gyűjtöm a gondolataimat a véleményemet. Ezért hoztam létre ezt a blogot hogy megosszam veletek. Szeretném, ha lenne köztünk kommunikáció, írjatok, kérdezzetek. Várom szeretettel!
Ps: Azért nem lettem divattervező, mert nem tudtam rajzolni.
Ez nagyon izgalmas lesz. Bár, én a divatot nem igazán követem... valahogy a kortalan és főleg a kényelmes cuccokat szeretem. Pedig nekem van varrónő barátnőm és rendszeresen varr is nekem ruhákat.
VálaszTörlésA különleges, szokatlan dolgok viszont mindig inspirálnak....
Köszönöm, Marika én is várom, hogy milyen lesz(:-))
Törlés