Gozsdu Fashion Night

Szép napot mindenkinek!

Kedden este kilátogattunk a lányommal a Gozsdu Fashion Night eseményre, mely már a harmadik alkalommal került megszervezésre. Gratulálok a szervezőknek, nagyon jó kezdeményezésnek tartom, (megint megszólalt belőlem a népművelő.)
Zseniális ötlet kivinni a divatot terekre, utcákra, mindenki számára megmutatni.  A divat mindenkié osztom ezt a véleményt. Azt gondolom, ne csak egy  bizonyos jól fizető réteg jusson el divatbemutatókra, hanem azok is láthassák akiket érdekel a divat szakma de nem tudják megfizetni a belépők árát.
A tér megválasztása teljesen meghatározza a show hangulatát. Egy zárt térben a néző csak a bemutatóra koncentrál. Amennyiben szabadtéren történik és mindenki számára elérhető, természetesen fenn áll a veszélye annak is, hogy kevésbé érdeklődőkből alakul ki a nézők száma, külső tényezők hamarabb megzavarhatják a rendezvényt. De azért természetesen védik és óvják a kifutón a gyönyörű modelleket, nem véletlenül volt elkerítve a piros szőnyeg.
Ami nagyon tetszett a bemutatóban és különlegesnek tartottam, hogy a modellek tálcán mutatták a nézőknek a szebbnél szebb tűsarkú  Shoes And The City cipőket.
Ez alkalommal a következő márkák mutatkoztak be a kifutón: ReVerie (Rozgonyi Viktória divattervező), Tórizs Hajnalka Head Couture, Art'z Modell, Shoes And The City, Colorado Fashion, Folenta Design &Jewellery ( Fűzi Réka ékszerei), Missq, Lilla.
Kedvenc fotóimat mutatom:

Még mindig pöttyös

Szép napot kedves olvasó!

Egy emlék jutott eszembe, gondoltam megosztom veletek. A nyolcvanas évek eleje, akkor lehettem 8-9 éves, vendégségbe készültünk és akkor lett elegem először a pöttyös ruhákból. Volt ugyanis egy piros-fehér pöttyös karton ruhám, nagyon csinosan állt rajtam, de valamiért besokkaltam, hogy minden alkalomra azt kell felvennem "mer olyan csinosan áll!"  Arra nem emlékszem, hogy mi lett a vége a hisztimnek. Aztán még sokáig küzdöttem a piros-fehér pöttyös karton ruha ellen, aztán a piros ellen, aztán a pöttyös ellen, aztán minden ellen ami divat volt. Polgárpukkasztó akartam lenni, sikerült is többé kevésbé. 

Ma elkezdtem pakolgatni a gardrobomat és rájöttem hogy nagyon sok pöttyös holmim van. 

Igen, többnyire fekete de pöttyös, sőt mi több még van két pöttyös anyag a szekrényben amiket nem varrtam meg a nyár alatt. Lassan eltelik, kérdés hogy jövőre is divat lesz a pöttyös? 

Na szóval azt látom, hogy megint a pöttyösnél tartok és nem tudom mikor fogok kiszeretni belőle. 

Nektek van élményénetek a pöttyössel? Köszönöm ha megosztjátok velem.

Miért van ennyi ékszerem?

Szép napot nektek!

A lányom valamelyik nap feltette ezt a költői kérdést: "miért van neked ennyi ékszered, anya?"

Ez a bejegyzésem erről fog szólni, próbálom megválaszolni, mert igazából még eddig nem nagyon gondolkodtam el rajta. Majd most.

Gyerekkoromat felidézve, az arany ékszereken kívül mást nem láttam a családunkban. Egyfajta státusz szimbólumnak számított a szocializmus idején. Ahogy én megszülettem megkaptam a kis három szírmos kék köves, arany virágocskámat, (majdnem mindenkinek ilyen vol, ha nem kék akkor piros köves). Ez a fülbevaló nekem 18 éves koromig a fülemben volt, nem vehettem ki, csak néha titokban. Mert nem minden a barátnőm fülében, lógott arany, vagy azért mer a szülei nem tudták megfizetni vagy nem voltak konzervatívok, szóval a lányok fülében mindig más ékszer volt, többnyire bizsu. 

Nagyon irigyeltem őket ezért. Aztán egyszer a lányok elcsábítottak engem is az egyik bizsu boltba, ahol megvettem életem első bizsu fülbevalóját, egy nagy fekete- bronz mintás fülbevalót. Összesen egyszer vettem fel egy buliba, természetesen titokban. Emélkszem nagyon súlyos volt és a fülemet is kisebesítette.( De szerencsére nem vettèk észre a szüleim.)

Szóval ez volt az én tini korszakom, de ahogy betöltöttem a tizennyolcadik évemet kivettem az aranyat és csak bizsut hordtam, nagy,  súlyos, színes fülbevalókat aztán jöttek a gyűrűk egymás után és a nyaklancok, karperecek. Mindenből sok volt rajtam, kár hogy nincs arról a kordzakomról kép.

Ezek az ékszerek egyfajta szabadságot adtak nekem, de egy idő után nem tetszett hogy másnak is ugyanolyan van. El kezdetem az ezüst iránt érdeklődni. Egyre jobban megszerettem. A bizsut leváltották az ezüst ékszerek. Mániákusan vásároltam a különleges darabokat. A mai napig nagy imádója vagyok az ezüstnek és ha meglátok egy darabot amibe bele szeretek, csak idő kérdése hogy mikor veszem meg. Legtöbbször azonnal. ((:-))).

Az ékszer imádatomra aztán rátett India. Ott a nők tetőtől talpig ékszerben vannak mindig, mindenkor. Csak ámultam és bámultam. Itt olvashattok az indiai élményeimről.  Mikor visszajöttem Indiából akkor kezdtem el ékszereket készíteni. Azóta van a Káli Gopika design és ez mellett továbbra is imádom az ékszereket. Mindig vásárolok magamnak és követem a trendeket a márkákat a kollekciókat a divatot. Lesz majd pár bejegyzésem a nagy kedvenceimről.